Eurolines – a londoni nyalóka járat
Nyár elején fantasztikus ötletnek tűnt, hogy a surmó Wizzair 15 kg-os csomagsúly határának bemutatva busszal jöjjek ki, ahol a jegyárban egyből 50 kg poggyász szállítása is benne van (10 kg kézi, 2 db 20 kg feladott). Így hát gondolva a magyar export siralmas helyzetére is indultam el Budapestről augusztus 29-én szombat borongós délutánján.
Persze a busznak a Népliget-Nagykörút-Móricz-Budaörs vonalon kellett rámenni az M1-re (minek a nullás??), ami így hát garantálta a kedvemet, végignéztem kb. az összes helyet Pesten ami valamit is jelent nekem. Erre az eső csak rátett egy lapáttal, valahol Törökbálintnál még jobban rákezdett, annyira hogy mellettem a busz elkezdett beázni – ráérzett a hangulatomra.
Aztán egy idő után jobban lettem persze, megjött a kalandvágyam, ami gyorsan át is csapott dögunalomba, 18 óra út, ki is találta ezt ki!?
Na de a móka az, hogy 22 óra lett belőle, mert Németországban meg kaptunk egy mélységi ellenőrzést, illetve kicsit később egy szálló valamit (madár, leszakadt fékpofa), ami betörte az sofőr bal oldali ablakát. Így hát negyven perc gyorsszervíz (celux és karton) a pályán, majd egy két órás kitérő Frankfurtba új buszért. Az új busz szerzésben egyébként kiemelkedő volt az Eurolines, nem úgy mint sok másban.
Na de valahogy elszenvedtem az órákat, és a mellettem ülő arab srác sem találta ki hogy ő itten dzsihádod csinál, így megtörve, de élve szálltam le a buszról... IGEN megjöttem!
Az öröm nem sokáig tartott, mert a GoogleMaps-on röpke 15 perces sétának tűnő út a hostelig, egy óra lett, köszönhetően a 22 óra egyfolytában ülésnek, az 50 kilónak, meg annak a 70 méter szintnek amit a tudtom nélkül beletettek a útba. (hát igen Brüsszel sem lapos)
Persze a hostelben a net nem ment, kezdésnek kellemes, mehettem Mekibe. De egyébként nem volt rossz az a három nap, amit itt töltöttem, közel voltam a belvároshoz, lásd képet, amit szobámból csináltam.
És három nap után már mentem is a rendes szállásomra. Igen, megint egy idegenlégiós túra, bár én bírtam a strapát, a bőrönd nem, - szerencsére öt méterre az ajtótól – kitört a kereke (bocs anya!).
A szállás, hát az vicces megérdemel majd egy külön post-ot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.