AtomTörp!

A karácsonyi álom után vissza az immár havas Brüsszelbe, vár rám három hét masszív vizsgázás, na tessék kellett említeni, itt a következő álom!

Vizsgázás ezen a fantasztikus egyetemen, a Hogeschool-Universiteit Brussel-en, ejtsd HUB. Annyiban hasonlít a Corvinusra, hogy ez is nem rég jött létre (tavaly), a Brüsszeli Katolikus Egyetem és az Erasmus Egyetem összeolvadásával. Így a közgáz szakkok mellett már van optikus, nyelvész és tesitanár is. Az egyetem egyébként flamand, azaz a legtöbb dolog bent hollandúl működik, amit sikerült beszívni, franciát itt nem lehetett tanulni (rendesen). De erről majd még külön.

Alapvetően az egyetem egy dologra volt jó a félév során (a kedvezményes bérlet mellett), arra, hogy megtanultam értékelni a Közgázt.

Mikor hazamentem karácsonyra, valaki kérdezte:
- "de, de, ugye kint sokkal jobb az egyetem, meg a körülmények, meg minden?"
Hát mondtam, nem! Azt hisszük, hogy itt "nyugaton" minden szuperász, otthon meg totálgáz. De nem. Szóval a HUB-nak sikerült bebizonyítani, hogy itt is van tömegképzés, és most is megerősödött bennem az általános igazság: "mindig van lentebb".
Na jó, de min is akadok ki ennyire?

Strategic Management: a tárgy nem is rossz, vendégelőadó Leuvenből (az itt a menő egyetem Belgiumban), a tananyag Grant-tól 80! euroért (menedzsment guru, de erről a Rajkosok tudnak mesélni :) ), és ennyi. Mondom ennyi, a tanár fogja a könyvet, elolvassa, megérti, diára feldobálja és tanítja. No szeminárium, no gyakorlat, semmi. Azért a Közgázon azért megszoktam, hogy minden tárgynak saját (a tárgyfelelős által írt) könyve van és hozzá meg szeminárium (mégha sokszor demonstrátorokkal is).

Innovation Management: Szintén vendégelőadó, fantasztikus, megint van egy könyvünk azt háIsten' fel is tölti a netre pdf-ben és ezekből csinál diát, amit felolvas órán. Addig, amíg meg nem unja és a félév felétől már csak a pdf-et vetíti ki (a könyvet), szinte felolvassa (~magyarázza) és közben görgeti a könyvet, kihúzza ami fontos. Kész!

CSR (vállalati felelősségvállalás): a tanár az első órát megtartja hollandul, utána megyünk panaszkodni, hogy ez a tárgy angol nyelvűnek volt kiírva, mire a tanár:
- "Hát engem valaki tavaly megkérdezett, hogy tudnám-e angolul tartani, mondtam igen, de azóta nem szóltak, hogy akkor ide jönnek is diákok. Az anyagok csak hollandul vannak."
:-S

És a legjobb: International Marketing: (ne-ne, ne gondoljatok rosszra, nem vettem fel csak hallotam róla). Legtöbb itteni haverom felvette, marketing alapokat (Kotler) már tanultak otthon, most jó lesz egy kis extra rá alapon. A harmadik órán is még mindig a Kotler-es alapok mennek, óra végén megkérdik, mikor jön az internésönöl rész? Mondja a tanár:
- "Jaaaa! Hát ez azért International Marketing, mert international (nemzetközi) diákok járnak rá!"
Ááá, ez nem lehet igaz!

Na hát ezek mellett csomó kis apróság van (az épület kicsi és túlzsúfolt, nincsenek az órák között szünetek csak az órák közben (állandó késés), vizsgáim majdnem elszúrták, könyvtár gyakorlatilag egy nagy nulla stb.), de azért a legdurvábbak fent és kb. az összes tárgyam ilyen. Jó persze az ember egy Erasmus-tól nem vár csodákat, de hát mégis eltöltök vele időt, akkor már legyen hasznos. Meg ráadásul ezek a tárgyak itt a három angol nyelvű képzés része (business BSC, MBA és egy master utáni MBA (ami még kifejezetten jó is tudott lenni).

Na de hát egy szavam sem: nem kell sokat szenvedni vele és a CV-be jól néz kis a Brüsszel, flamandok meg örülhetnek, hogy Brüsszelben is van egyetemük, még ha az egy Szolnoki Főiskola szintű is. Ha Erasmusban Belgiumba tetszik gondolkodni, Leuven és Ghent, de nem ez!

Eretnekség lenne kihagynom legalább egy kis gasztronómiai írást, ezért itt van, nesztek a belga sörről. No de írhatnék még a sajtről is csak ahhoz annyit se értek mint a sörhöz, a gofriról (waffle) meg nehezen jönne ki egy post, a csokiban semmi érdekes sincs csak hogy itt sokat csinálnak és mégtöbbet esznek, vagy a kagylóról, amit hát megpróbáltam egyszer csinálni magamnak, úgy is nézett ki ahogy a nagykönyvben meg volt írva (és a youtube videókon), de a fenének sem bírtam leküldeni a torkomon azt a trutyit! Alföldi gyerek: kolbász, szalonna, bugylibicska nem tengeri takonynyálizé.

De miért is olyan híres a belga sör? Na hát főleg azért mert itt a százezer főre eső sörfőzdék száma 13 és noha Mo-nál harmadakora országról beszélünk otthon felennyi sincs. Ezek termelnek is tisztességesen, vagy félezer féle sört elő is állítanak. Persze ennél nagyobb számokat is lehet hallani, az egyetemtől tíz percre híres Delírium kocsma, ott meg állítólag vagy 2000 félét szolgálnak fel.

Így volt ez már régebben is, az 1800-as évek végén Brüsszelben volt vagy harminc sőrfőzde, ebből is a csúcs Schaerbeek városrész (ami hivatalosan csak a brüsszeli régió része, tehát külön városrész, mintha a pl.: Józsefváros külön város lenne, de ezekről még egy külön post) 13 sörözővel tolta, mindezt kb. 40 000 lakosra. Azóta persze a mocskos imperalista nagytőke megölte őket, van két múzeum és egy müködő főzde.

A sok sörfőzde mellett még az egyedi sörfajták miatt is híres, ezek pedig a spontán érlelésű sörök (lambic), a fehér sörök (vagy búzasörök), az appátsági sörök és a trapista sörök.

A spontán érlelés poénja, hogy lehet még ízesíteni, így (a nők nagy örömére) rengeteg gyümölcs ízű sőr van (főleg cseresznye (kriek) és málna (framboise)). Saját szájízzem szerint ezeket inkább kihagyom, nem jön be a sör és málnaszörp kombó, de a lányokat megértem, hogy szeretik, viszek is haza nekik :).

Az appátsági sörök (leghíresebb a Leffe), melyek annyiban apátságiak, hogy nevüket arról kapták és régen talán ott is gyárotották őket.

A fehér sörök egyszerű búza sörök, de sokkal édesebbek itt és világosabbak is, mint pl. a német búzasörök, és őszintén megmondva, amit eddig próbáltam annak undorító íze volt (de persze ízlések és pofonok).

És a végére a kedvenc, a trappista sörök. A ciszterciekből (akik ugye a bencésekből váltak ki) kivált szerzetesrend, a trappista rend által felügyel sörfőzdékben működik, amiből a világon hét van, tippelhettek hol: hat Belgiumban és egy Hollandiában. A minőséget a szigorú előírások, a természetes, helyileg előállított alapanyagok és a felhalmozott szakértelem adja (és ez az első bullshit mondat a postban :P). Ezek közül is a kedvencem az Orval. Elsőként ajánlás alapján, majd a többi kipróbálása után is hosszútávon erre szavazva. Sokat nem fűzök most hozzá, ami különlegessé teszi az egyedi komló és élesztőgomba (kb. mint minden sört), részletek és kostóló majd személyesen otthon :)

(Emellett iszonyat szimpatikus a rend, nézzük csak meg ezt a LotR tájképet megszégyenítő kolostort, vagy a tényt, hogy ez az egyik legkeményebb katolikus rend "This is Sparta" különdíj jár nekik (lásd a puritán retro dizájnt vagy itt, a kolostor hétköznapi általános napiparancsát)!

Egyébként a sör viszonylag drága, vagyishát olcsó 200-500 forint között ingadozik csak ez az esetek többségében 250-330 ml-tert jelent, ami így rendes fél literre már mindjárt 400-1000 forint. Arról nem is beszélve, hogy ez már a Delíriumban mindjárt 900-2500 forint. De van itt is zsebpénzbarát ajánlat, lepukkant ír kocsma, Celtica, az alap sörök (~Dreher) 1 euroért mennek. (bár ők sem belőlem gazdagodnak meg)

Cserébe viszont nagyobb alkoholtartalommal rendelkeznek a 4%-11% között és inkább a felső félben tendálva. Bár itt állítólag még két sörig nem gond a vezetés, állítja Michel haverom, aki két sör után vitt kocsival a Celticából a buliba, és a négy óra forgószinpadon tombolás és plusz hat sör után még haza (majd ő is haza Antwerpbe).

Lazaság volt a hétvége, újabb látogatók: Vali, Balázs, Sanyi és ...

Néztünk Brüsszelt, sétáltunk sokat, voltunk a Parlamentben és sétáltunk sokat. Elmentünk túrázni, gyalogultunk sokat és eláztunk, és miközben sokat sétáltunk belga csokit, waffelt (gofri) és Panos szendvicset tömtünk. Na és persze pózolj Atomiummal: :D

Ki hinné, de a waterlooi csata is Belgiumban történt :), méghozzá Brüsszeltől nem is messze, konkrétan kb. 20 km-re. Ma Waterloo Brüsszel elővárosa (a furcsa alakú elkerülő körgyűrű (Ring) is érinti), Budapesthez hasonlítva leginkább a budai hegységhez és környékéhez hasonlít, na de nem a domborzata, hanem zöld övezete, illetve az ott lakók hm.. magas életszínvonala miatt (bár otthon még a hűvösvölgyi úton sincsenek Ferrari és Maserati szalonok).

A csatáról csak röviden annyi, hogy miután Napóleon száműzetéséből visszatért, az éppen Bécsben tivornyázó és orgiázó nagyurak rohantak, hogy gyorsan még addig üssék le Napóleont amíg lehet. Napóleon, hogy megelőzze a szövetséges (angol és porosz) csapatok egyesülését, átlépte a francia-belga (akkor még talán Holland Királyság) határt és Waterloo alatt csatát vállalt.

Sajnos (vagy inkább kevésbé) a hadiszerencse nem neki kedvezett. Nem volt jó az idő (esett előtte és vizes volt a föld, abban meg nem pattan az ágyúgolyó), jó pár hibás döntést hozott, na és Wellington hercegnek is több sütnivalója volt mint a korábbiaknak. Pl. a csapatait egy sánc mögé fektetve, nem hagyva kint azokat a nyílt csatatéren, hogy az ágyútűz szétszedje őket.  Így a csúfos vereség (Birodalmi Gárda megfutása, majd kivégzése) Napóleon végét is jelentette, mindenki mehetett visza pártizni Bécsbe. [a Holland Királyság ezután lesz teljesen önálló ország, majd 15 év múlva a belga forradalom után válik szét Belgiumra és Hollandiára]

A csata helyén pár évre rá emeltek egy nagy emlékművet: egy 47 méter magas dombot, rajta egy 23 tonnás oroszlánnal, állítólag Wellesley (szintén nemes parancsnok) ennek helyén sérült meg a csata közben. Mára szép kis idegenforgalmi központ épült szorgalmasan termeli a GDP-t: két étterem, egy körkép a csatáról, egy múzeum és még egy múzeum igazából két moziteremmel (ja és persze a szuvenirshop). Ami vicces, hogy a legtöbb dolog a múzeumokban Napóleonról szól, hiába volt ő a vesztes, ő volt a híres... Az egyik moziteremben a csatát magyarázták el, és hát nos... a sok évnyi értetlenség után (töri órák) ezt sikerült megérteni, azt hiszem nagyrészt a Rome Total Warnak köszönhetően :D. (Ha jól emlékszem az őrs mostanában erre van rákattanva: a helyet a csata napján minden évben több száz hagyományőrző tölti be, korhű ruhákban és felszereléssel, újra lejátszva a csatát... LOL, de ráérünk :P.

További képek itt.

A médiában sok hír nem volt róla, de tudósok egy szűk köre beszámolt arról, hogy az előző héten a Föld egy kifejezetten erős kvantum sugárzónán haladt át, melynek hatására kisebbfajta temporális örvénybe került... egy szó mint száz, az előző hét a szokásosnál gyorsabban telt el :D.

Valószínűleg nem kell ecsetelnem, hogy mennyire jó volt újra látni egymást két és fél hónap után, meg együtt eltölteni egy teljes kikapcsolódós hetet. :) Hála az Uniónak elég sok helyre el tudtunk menni, és köszönhetően az olcsó gyorsvonat jegyeknek még Párizsba is eljutottunk. Fényképes beszámolók lent:

Bruge - a romantikus város

Párizs - Eiffel és Geode

Brüsszel - Eső és csoki

De sajnos vége :(. Egypercnéma. Úgyhogy vissza újra és megfeszítés mert már csak egy hónap és bele kell húzni (főleg a francia tanulásba). Annyi szuper, hogy mostmár kb. minden hétvégén lesz/jön valami/ki. :)

Még október végén Tünczy is kint volt Brüsszelben, egyik munkatársát jött meglátogatni, de azért összefutottunk :) , lásd fotó. A kép a brüsszeli képregénymúzeumból, itt (francia nyelvterület főleg, tehát Fr.-ban is) nagyon menő a képregény (keménykötés, könyvforma, A4-es méret, felnőttes tartalom), rengeteg képregény bolt van, na és persze egy múzeum is. Ami a borsos 7 eurós árhoz képest elég gyenge, ne menj oda!

Ez volt vasárnap, de előtte pénteken elmentünk Leuvenbe (2,5 euro - 20 perc vonat) Doby-hoz és Katihoz (nem Hellereseknek: ők Helleresek voltak (tehát most seniorok), ráadásul házaspár és itt élnek kint), vagyis mivel nap közben voltunk, inkább csak Katihoz. Illetve Erikhez és Bercihez, a délutáni programk oviból és bölcsiből felszedés volt. Erik sajnos nem bírt engem (asszem túl sok volt neki a két Berci :) ), de Bercivel összehaverkodtam, kezemet fogva aludt el a kocsiban. :) Jó volt belelátni kicsit az itten életbe. :)

Most egy nagyon jó hét jön! :)

Előző héten egész sok megemlékezés volt itt Brüsszelben, egy magyar táncest (szerűség), a követségen fogadás és vasárnap mise gyertás menet és koszorúzás. Az első és a második a helyi Magyar Háza által volt szervezve.  Elvileg 9000 magyar él Brüsszelben úgyhogy szükség is van rá. Egyébként a Magyar Házban még kedves (azon kívül, hogy van egy hely mecset nézni :) ), hogy a plébános Havas István piarista szerzetes és akkor volt Kecsekeméten (csak nem tanított) mikor végzős voltam. Ja, ő is itt a képen, kivételesen (56 miatt) ez a mise a brüsszeli katedrálisban volt.

Utána gyertyás menet és koszorúzás az Ismeretlen Katona sírjánál.Kb. 2-3 an voltunk.

(A mise után természetesen lehetett vásárolni a menetbe gyertyákat és zászlókat. Zászlókat, magyart meg árpádsávosat. Mert azt a belgák jobban ismerik....)

Belgiumban az a szuper, hogy Nyugat-Európa közepén van, így lényegében a modern kori - XX. századi történelem összes főbb mozanatát végig lehet itt követni. Elsőként hát a Nagy Háború Ypres-ből, amely város három csata helyszíne volt.

(Úgy próbáltam összerakni a post-ot, hogy átadja, amit ott éreztem. Lehetőleg akkor olvasd végig ha le tudsz játszani hangot. Ha van időd nézd meg az Passchandale klippet, és a végén a képeimet (ha nincs időd a klippet meghallgathatod a a képek alatt).)

Századelő - idális alap egy kis csetepatéra

1913-ban Európa már lassan 40 éve háború nélkül él, fejlődik, prosperál. A technológiai fejlődés hihetetlen, mindenhol épül a vasút, terjed az elektromosság, hirtelen a semmiből nagyvárosok születnek, megjelennek az autók, a villamosok és a földalattik. Ezt tükrözi a közhangulat is, az ember legyőzte a természetet, mindent el tudni érni amit akar, lásd csak a Titanicot.
Az európai társadalmak polgárosodásával általánosabbá válik a szavazati jog (értsd: nem az 1% kőgazdag dönt már, hanem a 20-40% módos). A városodással megjelenik egy új társadalmi réteg: a munkások, akikről kiderül, hogy mivel szavazni nem szavaznak, idálisak golyófogónak a lövészárokba. Bár a megjelenő szocializmus növelte a békére való igényt, ezt jóval ellesúlyozta a népesség robbanás a korban, amivel csak az a baj, hogy ha sok a fiatal hím, aki mind tökösnek érzi magát, akkor máris kész az idális alap a háborúhoz.
Európát ekkor még mindig királyok és uralkodók irányítják, a családok ezernyi szálon össze vannak kötve. Átmeneti korszak ez, már nem az "én vagyok a király, az van amit mondok", de nem is az a "vigyázni kell minden lépésemre mert leszavaznak négy év múlva, vagy netán kijönnek tüntetni" (tanulság a hazai "demokráciának"!). És persze a legnagyobb gond Poroszország, aki hát fiatal nagyhatalomként helyet követel a világban, de legfőbbképp a gyarmatosításban. Obama itt nem sokat rúgna a labdába, tombol a reál politika: én vagyok az erősebb, ezért jogom van elvenni!
Na így hát csak a megfelelő alkalomra kell várni, egy jó indokra, amivel a gyarmatszerző háborúnk már is NemzetvédőHős cselekedet lesz, nem is kell sokat várni, a beteljesülés Szarajevóban jön el.
 

A háború

A nép lelkes, ünnepel, végre megmutatjuk azoknak a barbároknak, hogy ki a Jani, és persze a katonáink őszre hazatérnek! Ezt biztosítaná a zseniális Schlieffen terv, Belgiumon keresztül megkerüljük a francia megerősített állásokat, kitesszük az Eiffel-re a német lobogót, és utána már mehet is át az összes baka a keleti frontra, ahol túlerővel letaroljuk az oroszokat. Csak a tervbe egy kis baki csúszik.
Bár Párizstól csak 50 km-erre vannak a német csapatok, Belgium kicsi észak-keleti csücske (Ypres és környéke), ami a francia kikötőkhöz jelentené az utat, antant kézen marad. Mivel a géppuska ellen nincs megfelelő támadó erő, megkezdődik a védekezésre berendezkedés, a lövészárkok ásása: az állóháború.
Mindkét hadvezetés töri fejét, hogyan lehetne felülkerekedni, sorra jönnek az új fegyverek, az angol tank (nem az igazi még), a német gáz (gázmaszk), de nincs áttörés. A németek továbbtörik és a következőt eszelik ki: találni olyan helyeket, amit ideológiai okokból az ellenség úgy is meg akar tartani, és ott kivéreztetni őket (anyagháború). Ez a két hely pedig a franciák egyik történelemi vára és városa Verdun, a másik pedig a kicsi föld ami még szabad Belgiumból, a Ypres-i kiszögellés (Ypres Salient).

A Ypres melletti Yorkshire trenchben készítettem egy videót, kicsit háborús, de nem ez akar lenni a lényeg: ha ott lettél volna, valószínű meghaltál volna.

Ypres

Történelmét tekintve a középkorban gazdag kereskedőváros (Hanza), folyón (később csatornán) hozzák ide a ruhákat, melyeket szállítanak tovább a szárazföldre. A XX. század elején kap egy laktanyát, így elsődleges célpont lesz a gyors megszállás alatt.
A németeknek 14-ben csak be kellett sétálni a városba, aztán az angolok rájöttek, hogy itt jó lenne őket megfogni (egyrészt mert jó a terep (kiszögellés), másrészt mert 50 km és itt a csatorna), úgyhogy október végén meg is történt az első csata, az áldozatok és a sérültek száma mindkét oldalon 100-100 ezer fő, de az antant visszavette a várost.
Ekkor Európa lakosságának nagyon nagy többsége keresztény. Keresztelkedik, házasodik, jár és hal a templomba(n). Így az uralkodók is. Háborút kezdeni keresztény hittel? Ez sem változott a keresztesek óta... Itt meg kell említeni a Karácsonyi Békét (fegyverszünetet), mely 1914 karácsonyán történt meg. Ekkor nem volt hivatalos álláspont a felek között, hogy karácsony szenteste tűzszünet lesz vagy sem, így a frontvonali parancsnokok maguk döntöttek ezekről és hát emiatt a kialakult viszonyok állásról-állásra változtak. Volt, ahol szenteste is lőttek, volt ahol a két ellenség találkozott a senki földjén, koccintottak, cigit cseréltek, fociztak... rájöttek, hogy a másik is ugyanolyan ember, mint ők, ugyanolyan problémákkal, mint ami nekik van és hogy igazából nincs is értelme nagyon egymást ölni. Talán ezért is maradt meg sok helyen ez a béke egészen januárig, amíg a hadvezetés tudomást nem szerzett az egészről...
Winston Churchill a jó meglátói képességéről tesz bizonyságot (lásd még náci veszedelem és fultoni beszéd), amikor 14 novemberében levelében ír: "Álmékodok, mi történne akkor ha a hadaink hirtelen és vezérlés nélkül sztrájkolni kezdenének és azt mondanák, hogy biztos van más módja, hogy megoldjuk ezt a vitát".A második csata annak apropóján, hogy a German Tech Center lágy, női hangú operátora bejelenti a német hadvezetésnek: "Gas - Research Completed". (elsőként a klórgáz, majd később a mustárgáz, amit első bevetésének helyéről Yperite nek is hívják). És hát próbáljuk ki valahol. Az ötlet be is jött a németeknek, az első használatkor 10 perc alatt kb. 6000 embert öltek meg vele, így a több hónapos csaták alatt "csak" fele annyi embert (35e) vesztettek, mint az antant együtt, bár Ypres-t elfoglalni nem sikerült.

A harmadik csata 17-ben, egyik legnagyobb a háborúban, brittek indítják, hogy visszafoglalják a környéket, az áldozatok száma 800e (500-300), de megérte: 10 kmerrel arrébb van a front! Az antant oldalon a sok áldozatot az szedi, hogy ekkor a német vonalak már évek óta fejlesztve, építve vannak, ami értsd: megerősített árokrendszer, drótkerítések lábmagaságba és kiálló fémkampók végig a földből a senki földjén, beton gépuskafészkek és mindezt a belvizes területen, ahol ha fél métert leásol már összegylik a víz (kb. mint Duna-Tisza köze szabályozás előtt). A csata jelentőségét jelzi, hogy Churchill ez után mondja híres mondatát (lásd lentebb a számban) és az, hogy erről még az Iron Maiden is írt számot (a klippben a senki földe egész jól van megcsinálva, bár itt a környéken sokkal vizesebb volt.)
Ez alatt a pár hónap alatt rombolják le Ypres városát, azt hiszem nem látam még olyan képet, ami jobban bemutatja mit is jelent igazán a rombolás szó (később megszámolták: négyzetmérföldenként (~3 km2) kb. 1 millió becsapódás lyuk).

Aztán németország elveszíti az anyagháborút, aminek a végső lökést a 2 millió yenki megjelenése adja, vége!

Utóélet - Elszámolás

És mit hoz a háború?
Az európai nemzetek legyengülését (utat Amerikának a szuperhatalommá váláshoz),

• a férfiak általános szavazati jogát (4 évig haltak a hazáért, valamit kapniuk kell),
• szociális jogok erősödését (pl.: 8 órás munkanap, korábban ez elképzelhetetlen volt),
• nemzetköti szervezetek megjelenése (Népszövetség, Nemzetközi Bíróság stb.),
• 9 millió ember halálát (ezzel azt is hogy már minden európai településen van Ismeretlen Katona sírja),
• és persze Európa újraformálását (amit nekünk sikerült különösen megszívni).

Tehát itt háború vége, ahogy ekkor nevezték a háborút: "War to End All Wars" (~Az összes háborút befejező Háború). És miért jött ez a név? Mert annyira-de annyira szörnyű volt, hogy az emberek úgy gondolták, hogy mégegyszer ez nem történhet meg. De hogy történhetet meg?

A háború borzasztó volt, borzasztóbb mint valaha. A fejlett technológia megjelenésével már el lehetett pusztítani az embert (tökéletesen, lásd ismeretlen katona sírja megjelenik) vagy csak brutális károkat lehetett okozni a testében. Ráadásul nem csak a fegyverek fejlődtek, hanem a sebészet (volt esély túl élni, hazamenni és látni a nyomát (Párizs mellett falu is jött létre, a nagyon csúnyán eltorzult embereknek)), a posta (le lehetett írni a szörnyűségeket) és persze a fotográfia.
Hogy történhetett ez meg? 1914-ben a tömeg éljenezte a háborút, nem gondolták, hogy fájni fog, hogy ennyire sokáig fog fájni. Aztán leállni már nem sikerült, mindenki (fent) győzni akart (főleg nem a maga kárán).
De tényleg ennyire akarta ezt a nép? Nem vagyok benne biztos. A média ekkor még jórészt az arisztokrácia kezében, a háború alatt a propaganda gépezet kezében, versenytárs nélkül, azt nyomja amit felülről akarnak: barbár németek és életteret nemhagyó angolok nemzeti, hazai kötelesség, hogy elpusztítsuk őket (hát igen, ekkor még a sajtó hatalma is új volt). Na de akkor ki felelt ezért a sok szőrnyűségért? Valószínű a vezetők, királyok, miniszterek, arisztokraták. Szellemesen: feleltek, de mégsem, talán elvesztették a direkt hatalmukat, de maradtak a társadalom tetején...

Ilyenkor megszólal belőlem a populista (legyen az szocialista vagy néppárti), hogy az anyád! Milliókat küldenek halálba és nem felelnek ezért, mert van egy réteg, aki meghal és nincs meg hozzá elég mindene, hogy fellázadjon, képviselje, felálljon és azt mondja: "köcsög, halj meg te a fronton ha akarsz, aztán meglátjuk, hogy az hazaárulás lesz-e, amikor nem akarsz..."

A végére egy skót népdal (az előbbire is nyomatékosítani) azokból az időkből (1706-1709), amikor Marlborough grófja úgy gondolta jó dolog Flandriában hódítani, főleg ha nem neki kell meghalnia. (A dal a ypres-i háborús múzeum "betétdala", négy nyelvű kommenttel, a feliratozás és fordítás saját.)

Szeptember első három hetében egy nyári angol kurzusra jártam, amivel reméltem kicsit felhozom az angol tudásom, mielőtt elkezdődik a suli. Hát ez nem jött be. A tanárom Luc (lásd képen balra) nem aggódta annyira túl a dolgot, kezdés minden nap tízkor, két órás ebédszünet délben, és fél négykor már mehettünk is. Ja és mindezt csak hétfő és szerda között, mert pénteken "there isn't classes", csütörtökönként pedig általában elvitt minket valahova.

Na ezt itt ki kell emelni, mert azon a három túrán, amin az ő vezetésével részt vettem igencsak sikerült megismerni Brüsszelt és Belgiumot egyaránt, ráadásul nem a szokásos túrista szemmel (azt a pedofil szobrot még nem is láttam). Az hogy miket láttam, tanultam, majd később is átjön, illetve a fényképes beszámolók is átadnak belőle valamit:

Ismerd meg Brüsszelt !

Ismerd meg Brüsszelt és Afrikát!

Vár az Unió!

A közös élmények hatására, az angol csoportom egész jól összerázódott, most az órákon is legtöbbször velük ülök. Bár szakmailag nem hasítanak a srácok (lányok), nagyon jól ki lehet velük jönni. Meg kell említenem, hogy a második héten, esettanulmány kapcsán a csoportból csak én tudtam elmondani miért is van pénzügyi válság. Itt a hangsúly nem az én-en van (!), hanem a köszöneten a Hellernek!

A szabadidőm még sem volt olyan sok, elvitte a túlélés. Felfedezni a környéket, a közeli boltokat, első közös vacsik a lakótársakkal, meg hát el tudjátok képzelni: a pihenésre is rá kell néha pihenni.

Nem, ez tényleg rám fért már (a pihenés és punyadás otthon), a kiutazás előtti két hétben el kellett köszönni mindenkitől, így kb. kétszer aludtam ugyanazon a helyen. De nem baj a következő választási turné már gyerekjáték lesz!

A suli végül szeptember 21.-én kezdődött, de előtte volt még egy welcome day, amin a haszontalan dolgok elmondásán („a mi egyetemünk elkötelezett, hogy a legjobbat nyújtsa”) és a elég hamar kocsmázásba fulladáson kívül nem sok minden volt. Persze a nap fénypontja itt is az esti túra volt Luc-cel. Gondoltuk elhívjuk egy sörre, hamár ilyen jófej volt és szabadidejében nekünk mutogatta a várost. El is vitt minket a kedvenc éttermébe, de amíg odaértünk kerített egy egy órás éjszakai városnézést is hozzá! (sajnos erre nem készültem, így nincsenek képek)

Eurolines – a londoni nyalóka járat

Nyár elején fantasztikus ötletnek tűnt, hogy a surmó Wizzair 15 kg-os csomagsúly határának bemutatva busszal jöjjek ki, ahol a jegyárban egyből 50 kg poggyász szállítása is benne van (10 kg kézi, 2 db 20 kg feladott). Így hát gondolva a magyar export siralmas helyzetére is indultam el Budapestről augusztus 29-én szombat borongós délutánján. 

Persze a busznak a Népliget-Nagykörút-Móricz-Budaörs vonalon kellett rámenni az M1-re (minek a nullás??), ami így hát garantálta a kedvemet, végignéztem kb. az összes helyet Pesten ami valamit is jelent nekem. Erre az eső csak rátett egy lapáttal, valahol Törökbálintnál még jobban rákezdett, annyira hogy mellettem a busz elkezdett beázni – ráérzett a hangulatomra.

Aztán egy idő után jobban lettem persze, megjött a kalandvágyam, ami gyorsan át is csapott dögunalomba, 18 óra út, ki is találta ezt ki!?

Na de a móka az, hogy 22 óra lett belőle, mert Németországban meg kaptunk egy mélységi ellenőrzést, illetve kicsit később egy szálló valamit (madár, leszakadt fékpofa), ami betörte az sofőr bal oldali ablakát. Így hát negyven perc gyorsszervíz (celux és karton) a pályán, majd egy két órás kitérő Frankfurtba új buszért. Az új busz szerzésben egyébként kiemelkedő volt az Eurolines, nem úgy mint sok másban.

Na de valahogy elszenvedtem az órákat, és a mellettem ülő arab srác sem találta ki hogy ő itten dzsihádod csinál, így megtörve, de élve szálltam le a buszról... IGEN megjöttem!

Az öröm nem sokáig tartott, mert a GoogleMaps-on röpke 15 perces sétának tűnő út a hostelig, egy óra lett, köszönhetően a 22 óra egyfolytában ülésnek, az 50 kilónak, meg annak a 70 méter szintnek amit a tudtom nélkül beletettek a útba. (hát igen Brüsszel sem lapos)

Persze a hostelben a net nem ment, kezdésnek kellemes, mehettem Mekibe. De egyébként nem volt rossz az a három nap, amit itt töltöttem, közel voltam a belvároshoz, lásd képet, amit szobámból csináltam.

És három nap után már mentem is a rendes szállásomra. Igen, megint egy idegenlégiós túra, bár én bírtam a strapát, a bőrönd nem, - szerencsére öt méterre az ajtótól – kitört a kereke (bocs anya!).

A szállás, hát az vicces megérdemel majd egy külön post-ot.