Eretnekség lenne kihagynom legalább egy kis gasztronómiai írást, ezért itt van, nesztek a belga sörről. No de írhatnék még a sajtről is csak ahhoz annyit se értek mint a sörhöz, a gofriról (waffle) meg nehezen jönne ki egy post, a csokiban semmi érdekes sincs csak hogy itt sokat csinálnak és mégtöbbet esznek, vagy a kagylóról, amit hát megpróbáltam egyszer csinálni magamnak, úgy is nézett ki ahogy a nagykönyvben meg volt írva (és a youtube videókon), de a fenének sem bírtam leküldeni a torkomon azt a trutyit! Alföldi gyerek: kolbász, szalonna, bugylibicska nem tengeri takonynyálizé.

De miért is olyan híres a belga sör? Na hát főleg azért mert itt a százezer főre eső sörfőzdék száma 13 és noha Mo-nál harmadakora országról beszélünk otthon felennyi sincs. Ezek termelnek is tisztességesen, vagy félezer féle sört elő is állítanak. Persze ennél nagyobb számokat is lehet hallani, az egyetemtől tíz percre híres Delírium kocsma, ott meg állítólag vagy 2000 félét szolgálnak fel.

Így volt ez már régebben is, az 1800-as évek végén Brüsszelben volt vagy harminc sőrfőzde, ebből is a csúcs Schaerbeek városrész (ami hivatalosan csak a brüsszeli régió része, tehát külön városrész, mintha a pl.: Józsefváros külön város lenne, de ezekről még egy külön post) 13 sörözővel tolta, mindezt kb. 40 000 lakosra. Azóta persze a mocskos imperalista nagytőke megölte őket, van két múzeum és egy müködő főzde.

A sok sörfőzde mellett még az egyedi sörfajták miatt is híres, ezek pedig a spontán érlelésű sörök (lambic), a fehér sörök (vagy búzasörök), az appátsági sörök és a trapista sörök.

A spontán érlelés poénja, hogy lehet még ízesíteni, így (a nők nagy örömére) rengeteg gyümölcs ízű sőr van (főleg cseresznye (kriek) és málna (framboise)). Saját szájízzem szerint ezeket inkább kihagyom, nem jön be a sör és málnaszörp kombó, de a lányokat megértem, hogy szeretik, viszek is haza nekik :).

Az appátsági sörök (leghíresebb a Leffe), melyek annyiban apátságiak, hogy nevüket arról kapták és régen talán ott is gyárotották őket.

A fehér sörök egyszerű búza sörök, de sokkal édesebbek itt és világosabbak is, mint pl. a német búzasörök, és őszintén megmondva, amit eddig próbáltam annak undorító íze volt (de persze ízlések és pofonok).

És a végére a kedvenc, a trappista sörök. A ciszterciekből (akik ugye a bencésekből váltak ki) kivált szerzetesrend, a trappista rend által felügyel sörfőzdékben működik, amiből a világon hét van, tippelhettek hol: hat Belgiumban és egy Hollandiában. A minőséget a szigorú előírások, a természetes, helyileg előállított alapanyagok és a felhalmozott szakértelem adja (és ez az első bullshit mondat a postban :P). Ezek közül is a kedvencem az Orval. Elsőként ajánlás alapján, majd a többi kipróbálása után is hosszútávon erre szavazva. Sokat nem fűzök most hozzá, ami különlegessé teszi az egyedi komló és élesztőgomba (kb. mint minden sört), részletek és kostóló majd személyesen otthon :)

(Emellett iszonyat szimpatikus a rend, nézzük csak meg ezt a LotR tájképet megszégyenítő kolostort, vagy a tényt, hogy ez az egyik legkeményebb katolikus rend "This is Sparta" különdíj jár nekik (lásd a puritán retro dizájnt vagy itt, a kolostor hétköznapi általános napiparancsát)!

Egyébként a sör viszonylag drága, vagyishát olcsó 200-500 forint között ingadozik csak ez az esetek többségében 250-330 ml-tert jelent, ami így rendes fél literre már mindjárt 400-1000 forint. Arról nem is beszélve, hogy ez már a Delíriumban mindjárt 900-2500 forint. De van itt is zsebpénzbarát ajánlat, lepukkant ír kocsma, Celtica, az alap sörök (~Dreher) 1 euroért mennek. (bár ők sem belőlem gazdagodnak meg)

Cserébe viszont nagyobb alkoholtartalommal rendelkeznek a 4%-11% között és inkább a felső félben tendálva. Bár itt állítólag még két sörig nem gond a vezetés, állítja Michel haverom, aki két sör után vitt kocsival a Celticából a buliba, és a négy óra forgószinpadon tombolás és plusz hat sör után még haza (majd ő is haza Antwerpbe).